Az evés mindannyiunk számára öröm, legalábbis az kellene, hogy legyen. Vannak azonban olyanok, akik az evésbe menekülnek a konfliktusok, a problémahelyzetek elől is. Haragjukat nem adják ki magukból, hanem szinte lenyelik, a szó legszorosabb értelmében.Sokan egy konfliktushelyzet, egy nagyobb veszekedés vagy egy problémákkal teli nap után csak úgy tudnak megszabadulni a feszültségüktől, ha válogatott finom falatokhoz fordulnak.
Ha belegondolunk, milyen idegesek, lobbanékonyak és veszekedősek tudunk lenni egy rosszul megválasztott diéta során, amikor a felgyülemlett feszültséget nem tudjuk az evésbe ölni, rájöhetünk, hogy talán mindannyian hajlamosak vagyunk erre a levezető módszerre, ki kisebb, ki nagyobb mértékben.
Azt hiszem, mindenki számára ismerős az érzés, amikor egy igazán pocsék nap után egy tábla csokoládéhoz fordulunk segítségért. Ez a pár alkalom talán megbocsátható, hiszen egy kis csoki a maga jó adag "boldogsághormonjával" időleges segítséget tud adni. Gond akkor van, amikor az evés válik az egyetlen olyan úttá, amivel az ember képes megszabadulni a feszültségétől. Az egyenes következményként kialakuló túlsúly nem az egyetlen probléma, amelyet ez a helyzet magával hoz. Legalább ilyen fontos az is, hogy a felgyülemlő feszültség nem talál magának kivezető utat, hiszen az evéssel csak elodázható a gondokkal való megküzdés.
A feszültségcsökkentés e nem igazán célszerű, de egyáltalán nem ritka típusa többféle módon is kialakulhat. Oka lehet egy kisgyerekkorban otthonról hozott minta is /például, ha a személy anyukája is így, az evéssel vezette le a dühét/, de van, akiknél az idők során állandósul ez a típusú megküzdési stratégia.
Nem nehéz belátni, hogy e módszerrel - mivel ezek az emberek nem vállalnak fel nyílt konfliktust, veszekedést senkivel - kapcsolataik nem kerülnek veszélybe, így az is előfordulhat, hogy kialakulásáért a félelmet tehetjük felelőssé.
Az attól való rettegést, hogy az ember indulataival együtt nem elfogadható, és ha néha hangot adna nemtetszésének vagy haragjának, az kapcsolatai összeomlásához vezetne. Pedig az egészséges, jól működő kapcsolatokba ugyanúgy belefér időnként a véleménykülönbség, mint a szeretet és egyetértés.
Semmiképp sem jó tehát, ha az evés az egyetlen feszültséglevezető csatornaként működik. Ha néha egy kis édességhez fordulunk is rosszkedvünk enyhítésére, meg kell próbálnunk elhinni, hogy az igazi kapcsolatok kiállják azokat a próbákat, amelyek elé az időnként természetes módon megjelenő harag vagy összetűzés állítja őket; és hogy az emberek akkor is szerethetőek, ha néha nem azt mondják a másiknak, amit hallani akar.
Forrás: helloinfo.hu
